Heuchera 'Tokyo' -tűzeső

Heuchera 'Tokyo' – tűzgyöngyvirág vagy tűzeső. Kompakt, bokros formájú évelővirág. Karéjos levelei sárgászöldek, élénk, szép kontrasztos színűek.
Korallpiros virágzatát a lomb fölé emelkedő szárakon hozza. Egész nyáron virágzik, majd ősszel folytatja. Fontos, hogy a tűzesők a nedvesebb, jó vízelvezetésű talajokon
érzik jól magukat. A tűző napon megégnek a levelei, a hosszabb száraz időszakot nem szereti, számára a legideálisabb a napos-félárnyékos terület. A pangó vizet sem bírják.
Alacsony évelő, 20 cm magas a levélzet és és 40 cm magasak a virágzati szárak.

A Heuchera nemzetségnevet Karl Linné (a kettős nevezéktan megalkotója) írta le először 1738-ban. A wittenbergi egyetem orvos- és botanikaprofesszora, Johann Heinrich von Heucher (1677-1747) tiszteletére adta a nemzetségnek a Heuchera nevet.
36 Heuchera faj él Észak-Amerikában. Ezek a fajok alapvetően két csoportba oszthatóak: 1. erdei fajok (általában Észak-Amerika keleti részén őshonosak – Heuchera americana, heuchera villosa), jól elviselik a normál kerti talajt. 2. a hegyi fajok (ezek elterjedési területe a Kordillerák észak-amerikai hegységei – Heuchera cylindrica), melyek viszonylag száraz, sziklás területen élnek, gyakran sziklafalak repedéseiben, hasadékaiban. Ebből arra következtethetünk, hogy jó vízelvezetésű talajra van szükségük. A hibridek előállításához leggyakrabban használt fajok a Heuchera americana, Heuchera villosa, Heuchera micrantha, Heuchera cylindrica, Heuchera sanguinea és a Heuchera richardsonii.
Heuchera americana: Észak-Amerika keleti részén őshonos. Elviseli a szélsőséges meleget és hideget is. Szép habitusával és levélmintázataival gyönyörködtet.
Heuchera villosa: Az USA keleti részén őshonos. Melegkedvelő. Sokféle éghajlaton megél. Jól viseli a magas páratartalmat.
Heuchera micrantha: Észak-Amerika nyugati partvidékén honos. A fodros lomb forrása, amely télen is megőrzi formáját. Lombja védi a tövét a fagyos téli széltől. Legjobban tolerálja a nehéz, nedves talajt.
Heuchera cylindrica: Az USA és Kanada nyugati részén őshonos. A legkeményebb „hegylakó”, elviseli a szélsőséges hőmérsékletet és a szárító szeleket. Hosszú virágzati szárakon hozza krémszínű virágait.
Heuchera sanguinea: Az USA déli részén (Új Mexikó) őshonos. Nagyon jól tűri a szárazságot és a hőséget. Neki köszönhető a szép piros virágszín (coral bells – angol elnevezése). kiváló vvágóvirág.
Heuchera richardsonii: Az USA északi középső részén és Kaanada középső és nyugati felén őshonos. Levelei a muskátli levelére hasonlítanak. Sokféle éghajlatot elvisel, bírja a hideg kontinentális klímát. Prérikertekbe ültethető.
A fajták nagy része a Heuchera americana hibridje (pl. H. ’Green Spice’). A Heuchera americana a közepes levélméretet, a levél csipkézettségét és az ezüstös színt, míg a Heuchera villosa a nagyobb, szögletes, molyhos leveleket adja a keresztezésben létrejövő új fajtáknak. A hibridek levelei alakjukban, színükben, az erezet színében is változatosak és a variációk száma szinte végtelen.
A Heuchera-t az 1600-as évektől használják kerti növényként Európában. Az 1800-as évek végétől pedig már megjelentek a hibridjei, főleg a Heuchera americana és a Heuchera sanguinea keresztezéséből. Ezek a fajták zöld levelűek voltak, a nemesítés célja a szép piros virágtömeg volt. Nem sok változás volt a Heuchera-k életében az 1980-as évek közepéig, amikor is Nancy Goodwin (a Montrose Nursery tulajdonosa) egy magoncra figyelt fel. Ez a magonc a Heuchera americana ’Dale’ és a Heuchera micranthe ’Palace Purple’ hibridje volt és a Heuchera ’Montrose Ruby’ nevet kapta. Ezzel az ezüstösen márványozott, rubinpiros leveleket hozó Heuchera fajtával indult el a Heuchera fajták robbanásszerű nemesítése. A fajták gyönyörű, változatos levélszínűek ( a levél színét befolyásolja a hőmérséklet és a kitettség – napos, félárnyékos, árnyékos hely), egyes fajtáknál a fehér, rózsaszín, korall vagy vörös színű virágok egyaránt mutatósak. A manapság kapható hibridek jelentős része három nemesítőhöz köthető: Terra Nova Nurseries, Primrose Path és Thierry Delabroye, nem feledkezve meg a többiekről sem.
Termesztés: Könnyen termeszthető növény, ha a következőkre odafigyelünk:
Kitettség: Kedveli a félárnyékos helyet. A délutáni erős napsütésnek ne tegyük ki. Néhány fajta több napsütést is elvisel, de ehhez állandó nedvességet igényel. Jól használhatóak fák alatti szűrt árnyékos felületeken. A sárga és sárgászöld fajták kifakulnak, megéghetnek a napon.
Talajigény: A legjobban nedves, jó vízáteresztő, semleges vagy kissé savas talajban növekszik. Pangó víznél a tő kirohadhat. Ne ültessük mélyre, ne temessük el a tövet, mert az akkor is kirohadhat. Nehezebb kerti talajok vízelvezetése, porózussága komposzttal javítható. A Heuchera a száraz talajt is elviseli, ha már begyökeresedett, de száraz körülmények között a növények kisebbek maradnak.
Visszavágás, tisztítás: Mielőtt megindulna a Heuchera-k tavaszi növekedése, távolítsuk el az előző évi lecsúnyult lombot. A nyár közepére a tavaszi hajtások egy része kifakul, lebarnul. Ezeket eltávolítva a növényünk őszre is szép marad. A elvirágzott virágzati szárakat is távolítsuk el virágzás után.
Tősztás: 3-5 évente osszuk szét a töveket. A koros Heuchera tövek évről évre magasabb fásodó szárat növesztenek a levélcsomók alatt. Ezek könnyen letörhetnek, sérülhetnek. Időnkénti, koratavaszi tőosztással sokáig megtarthatjuk növényünket.